Forrás: Kiskegyed/Rúzs 2016

Nálunk idén esztergált bejgli volt. Nem vicc.

Mákot lehet ugyan itt kapni, de darálva nem. Ill. csak mint előre gyártott tölteléket kész vegyi fűszerezéssel, amely nem esetem. Tehát mák az üzletből – otthon darálva. Tekerészeti mutatványom közben még házasságunk elején férjem egyszer megsajnált. Szemrevételezte a mákdarálót, majd gyártott hozzá egy adaptert. Vagyis daráló > adapter > fúrógép. Évekig fúrt mákos bejglit ettünk.

Aztán több év szünet következett. Mármint az általam gyártott bejglikben beállott szünet. Idén az áldott várakozás negyedik ádventjén kértem a teremtés koronáját, hogy darálja meg a mákot, ill. hol van az adapter. Jött, ment, térült, fordult, majd kijelentette, hogy baj van. Van, ugye adapter, de nem passzol a mákdarálóba. "Biztos, hogy ez az a daráló? A másikkal, a régivel mi lett?"

Eszembe jutott, hogy régen rendszeresen kölcsönkértem valakitől egyszer egy évben a mákdarálót. A tulajdonossal azóta elvesztettük egymást. Bejgli ügyben ez nem jelenthet fennakadást, hisz azóta van egy még régebbi mákdarálóm. Nagyanyám hagyatékából ugyanis előkerült gyermekkorom emléke, amelyet néhány éve elhoztam Budapestről. Most tehát világos a dolog: Míg a kölcsöndaráló modernebb, jobbcsavaros volt, nagyanyám K.u.K.-beli darálója – úgy, mint hajdanán a pest-budai közlekedés – baloldali. Szóval a néhai adapter nem passzol. A ház ura alig néhány óra alatt gyártott egy újabbat. (Nem kockáztattam meg a műszaki újítások iránt kevésbé érzékeny háziasszony gyakorlatias gondolatának hangos kiejtését, hogy ennyi idő alatt gyalog is le lehetett volna darálni. Egyszer egy évben.) Szóval új adapter. Ezúttal nem a fúrógéphez, hanem az esztergapadhoz.

Idén tehát esztergált mákos bejglit ettünk. Ízben, állítom, nem érezni a különbséget, viszont rendhagyó látvány a mákesztergálás mint munkafolyamat.

A siker felbuzdított: Jövőre bérmákesztergálást is vállalunk. Ár: mennyiségfüggő. 

2003-12-28