2002-10-30

Előzmény

MagyarOnline.net – Fórum – Németország – Berlini jelentés c. rovatában olvasom az izraeli újságírónő, Avokado bejegyzését:

2002-10-29   13:50
Sziasztok!

-"Iszlam radikalisok es neonacik egyre szorosabb kapcsolatot tartanak interneten kozos zsidogyuloletuknek megfeleloen."

Ezt Abraham Cooper, a Simon Wiesenthal kozpont helyettes igazgatoja kozolte abbol az alkalombol, hogy Berlinben bemutatta a Digital Hate /digitalis gyulolet/ 2002 cimu jelenteset a szelsoseges honlapokrol. Jelentese szerint az iszlam vilagban az elmult 6-9 honapban szazhoz kozelitett azoknak a weboldalaknak a szama, amelyek ongyilkos merenyletekre buzditanak. Mint az igazgatohelyettes elmondotta, felfedeztek egy olyan irani iszlam szelsoseges honlapot, amely William Pearc-nek, az amerikai, etnikai tisztogatast hirdeto Nemzeti Szovetseg vezetojenek irasait kozli. Egy pakisztani weboldalon David Duke-nak, a Ku-Klux-Klan egykori vezerenek antiszemita irasai olvashatok. Duke jelenleg ket antiszemita rasszista szervezetet iranyit: az Europai Amerikaiak Uniojat, valamint a Feherek Elomenetelenek Nemzeti Szovetseget. Az ugyancsak amerikai Egyenlo Jogokat Mindenkinek szervezet nyiltan tamogatja az Izraelben elkovetendo ongyilkos merenyleteket. - hangsulyozta Cooper, hozzateve, hogy ez a jelenseg megerosodott a tavaly szeptember 11-i Egyesult Allamokbeli merenylet utan. Az igazgatohelyettes kiemelte, hogy :a kapcsolatokban fontos szerepe van egy bizonyos Ahmed Huber nevu, Svajcban elo, antiszemita erzelmeirol ismert muzulmannak, akinek kapcsolatai vannak az iszlam szelsosegesekkel ,ugyanakkor nyiltan tamogatja a neonaci Nemet Nemzeti Partot/NPD/, valamint az Oszama bin Laden vezette, a szeptember 11-i merenyletekkel gyanusitott al-Kaida nemzetkozi terrorista halozatot.

Szeretnem hallani a velemenyeiteket, akik valami kozelsegbe elik at az antiszemitizmust. S ha tudtok, akar honlapokat is beirni, hogy olvashassuk, mivel is allunk szemben?”

Válaszom ugyanitt:

2002-10-29
„Szeretnem hallani a velemenyeiteket, akik valami kozelsegbe elik at az antiszemitizmust.”

Kedves Avokado!

A fenti sorok által megszólítva érzem magam. Helyesebben részben igen, részben nem. Mint Berlinben élő igen, hisz a berlini rovatban tetted a hírt közzé. Viszont mégsem, mert semmiképpen nem állíthatom, hogy bármilyen közelségben élném át az antiszemitizmust.

Nyilván napokat, heteket lehetne vitatkozni azon, hogy ki zsidó és milyen kritériumok alapján számít/tartja magát annak, mi az antiszemitizmus, meddig egészséges a kritika és honnan számít előítéletnek, mi a tolerancia és mindenkire vonatkozik-e, kit mi sért, stb. Ebbe nem kívánok belebocsátkozni.

Annyit azért mégis elmondok, hogy megfigyelésem szerint ez a kérdés – mint annyi más is az életben – két részre oszlik: van az objektív, tényszerű oldala és van a szubjektív megítélése. Ez utóbbi alakítja jobban a személyes véleményt.

27 éve élek Berlinben. Ez alatt az idő alatt, ha jól összeszámolom, kb. 5-6 alkalommal ért szándékolt és nyílt megjegyzés, atrocitás, sértés külföldi mivoltom miatt.

Engedj meg ezek közül két szemléltető példát.

• Egy lakó, amikor nem akarta beengedni a szerelőnket normál munkaidő alatt a lakásába, a vita hevében közölte velem a következőket: „Lehet, hogy abban az országban, ill. abban a faluban, ahonnan Maga jön, ez így divat, de itt Németországban már megszokhatta volna, hogy európai módon mennek a dolgok.”
• Hasonló ügy okán másik lakó illuminált állapotban éjjel 23.30-kor telefonon reklamált: „Tegnap beszéltem Önöknél valami nővel, aki nem tudott németül, de megígérte ... és mégsem ...!”

Abban nyilvánvalóan egyetértünk, hogy mindkét eset objektívan sértő és megalázó. Mégsem vonnám le azt a következtetést, hogy Németországban állandó és fokozódó idegengyűlölet venne körül. Objektívan mindegyik történet igaz, de a 27 év alatt, mondjuk, 6 ilyen eset talán mégsem minősül többségi véleménynek, tendenciának, leselkedő és növekvő veszedelemnek. Azért sem, mert a „tettesek” minden alkalommal

• Az átlagnál lényegesen primitívebb emberek
• Mindegyiküknél jobban, helyesebben és választékosabban beszélek németül, tehát eleve nevetséges.
• Ismerem azt az emberi reakciót, hogy ha valakit sarokba szorítanak, rúgkapál és igyekszik a gyengébbnek vélten rúgni.

Ez a fenti megítélésem persze szubjektív. Annak ellenére, hogy igyekszem objektív statisztikára építeni. Ismerek szép számmal embereket, akiknek meggyőződésük, hogy őket idegen minőségükben üldözi a környezetük, és szinte vonzzák az ellenséges megjegyzéseket, amelyekben naponta újabb bizonyítékát látják téziseiknek. Vagyis akár ugyanazon objektív eseményeket ki-ki másként élheti meg szubjektívan.

Példáimat tudatosan nem antiszemita megjegyzésekre építettem, mert mindez szerintem a mindenkori előítélet objektív-szubjektív megítélésére vonatkozik.

Elgondolkoztató, mégis, a kérdésedre visszatérve, hogy az említett bemutató hogy-hogy és miért éppen Berlinben volt. Gondolj arra, hogy a magyar írótársadalom színe-java az elmúlt 20 esztendőben mind Berlinbe jött ösztöndíjjal. Hogy messzebbre ne menjek, mint jelenleg friss Nobel-díjasunk, Kertész Imre.

Szeretettel
Pompéry Judit Berlinből

Az eredmény

A szerintem kimondottan objektív hangvételű, mérsékelt és kiegyensúlyozottságra törekvő írásom mára akkora vihart kavart, hogy nagyon. Illetve pontosan akkorát, mint amitől tartottam. Csak a támadások jöttek teljesen váratlan sarokból. Azzal nem számoltam ugyanis, hogy a felháborodás lavináját egy a kérdésben szerintem személy szerint egyáltalán nem érintett kaliforniai magyar hölgy fogja indítani. Andrea talán annyiban érezhette mégis érintve magát, amennyiben más témákban már korábban is próbáltam mérsékeltebb ítéletalkotásra bírni, amikor egyedi tapasztalatok alapján hirdetett ítéletet. A hölgy tehát egy-két órás délnémet látogatása alatt az utcán sétáló „rengeteg” arab láttán állítja, hogy Németország antiszemita, az arab terroristákat szociális segéllyel támogatja, és szerinte köztudottan itt él a legtöbb arab. Egyáltalán, egész Európa eladta magát az araboknak, mert nem áll egyértelműen a Bush elnök által tervezett iraki háború mellett.

Ennyi demagóg baromsággal rendszeresen képtelen vagyok szembeszállni, ez ellen védtelennek érzem magam. Tapasztalatom szerint ha valaki ilyenkor ésszerűen érvel, további demagóg okfejtést arat dupla terjedelemben. Ha viszont nem szól az ember, akkor - látszólag legalább is - győzött a butaság.

Hála Istennek mások is hozzászóltak és „helyretették” Andreát. A dolog végül oda jutott, hogy a MON legutóbbi többségi döntésére hivatkozván a főszerkesztő lezárta a vitát és törölte a további hozzászólásokat. Ez eddig korrekt és helyes. Úgy határoztunk ugyanis, hogy nem politizálunk. (Ebben a döntésben nagy szerepet játszott a politikába belebukott korábbi magyarnyelvű nemzetközi Internetes fórumok sorsa.)

Facit

Sajnálatos módon továbbra sem lehet az antiszemitizmusról vitatkozni, eszmét cserélni. Nagy kár. Szerintem nagy szükség lenne a zsidó-keresztény párbeszédre. Az EPMSZ* legutolsó 10 esztendejében ez, mint lehetséges konferenciatéma, visszatérő módon felvetődött, majd elvetődött. Most ismét előkerült. Korábban magam is támogattam, mert mindig is szükségét éreztem a dialógusnak. De be kellett azonban látnom, hogy amíg nincs teljes szembenézés a múlttal, de a jelenlegi gyakorlattal sem, amíg nincs meg a készség mindkét oldalon az őszinteségre és a kritika elfogadására, amíg változatlanul előítéletek tombolnak és amíg a kérdéseket változatlanul a political correctness gyakorlata szerint lehet csak kezelni, addig nem jön, mert nem jöhet létre valós párbeszéd. Nagy kár, mert egyre égetőbb szükség lenne rá.

 ----------------------------------------
* EPMSz: Európai Protestáns Magyar Szabadegyeten - Svájcvan bejegyzett magyar kulturális egyesület könyvkiadással és éves konferenciákkal